A XVII. - XVIII. századi szakácskönyvek már alaposabb, részletesebb munkák, ezekben már anyaghányadokat is lehet találni. Megjelenik a cukor, vanília, csokoládé és a tejszín. Találkozhatunk keméynítő, élesztő és egyéb, pácolásra alkalmas fűszerekkel is. Elterjedt a sertészsírban történő sütés, főzés. A levek elvesztik jelentőségüket, előtérbe kerülnek a mai értelembe vett levesek, bár ezek egy része még mindig kenyérbéllel készül, és édeskés ízhatású. Megjelenik az erőleves, borleves, serleves és a mai ízlésnek szokatlan levesek: mandula, dió, birs, sajt, tengeri szőlő, mandulás, ráklevesek. találkozunk tükörtojás, bevert tojás, rák, vaj, aszpik fogalmával. Ritkán, de előfordul a főtt tészta és gyakrabban szerepelnek az édességek, például a tejben főtt galuska, kalács, mézeskalács,kifli, piskóta, madástej, grillázs,, kétszersült. Megtaláljuk a sózott jéggel vagy hóval fagyasztott fagylaltfélék receptjét. Valamelyest csökken a fűszerezettség, és kezd elterjedni a rántás használata. A szegényebb néprétegek a drága külföldi fűszereket nem tudták megfizetni, így főleg petrezselymmel, köménymaggal, ánizzsal, tormával ízesítettek. Egyre terjed a paprika, a paradicsom alkalmazása.

Forrás: Tusor András (2003.) A magyar konyha kialakulása és jellemzése In.: Vendéglátósok kézikönyve